Szereplők

Jung Hoseok

"Eddig azt hittem, már megjártam a Poklot.

Táncos vagyok. Törtem már csontomat, szakítottam már el ízületemet, s estem össze kimerülten, verejtéktől átázva. Vesztettem el szerettemet, voltam gúnyolódás tárgya. De akkor még voltak szerető szüleim, akik támogattak, egy figyelmes nővérem, aki mindig segített, és voltak barátaim, akik kitartottak mellettem. És most mi van? A szomszédod simán megtámadhat egy nyamvadt konzervért. EZ az igazi Pokol. Lucifer pedig nem létezik. Mi emberek teremtjük az Alvilágot."

Kim Taehyung

      "Anyuci pici fia. Az osztály bohóca. Tanárok rémálma.

Talán ezek jellemeznek engem a legjobban. Hogy milyen volt az életem a háború előtt? Átlagos. Olyan, mint minden hozzám hasonló 20 éves, frissen végzett diáknak. Napjaimat szórakozással töltöttem, hanyagolva a tanulmányaimat. Mégis sikerült érettségit szereznem, amit csakis a beszédkészségemnek köszönhetek. Bármit elhitetek emberekkel, akármit rájuk tudok sózni. Csak remélni tudom, hogy ezt a képességemet most is hasznosíthatom.

Elmondhatatlanul hiányzik a családom. Különösen anyám, kinek már-már túlzásba vitt szeretetétől néha a falra másztam. Ám most bármit megtennék azért, hogy valaki féltsen engem."

Kim Seokjin

"Azt hittem, az életem valahára egyenesbe jött. Megismerkedtem egy nővel, akiben végre megtaláltam mindent, amit eddig kerestem. S most babát vár. Egy kislányt, akire én mindig is vágytam. Abban a három évben én voltam a legboldogabb ember a világon.

   De aztán elromlott minden. Kitört a háború, a várandós menyasszonyom eltűnt, s akárhol keresem, nem találom. Csak remélni tudom, hogy minden rendben van vele és a kisbabánkkal. Az se biztos, hogy én megélem a másnapot. Ki tudja? Lehet, hogy álmomban elvágják a torkom, vagy menekülés közben szíven talál egy golyó. Mi a garancia arra, hogy mindhárman épségben találkozhatunk? Semmi. De amíg csak képes vagyok rá, mindent megteszek, hogy segítsek magamon és másokon. Elvégre nem tudhatom, ki van hasonló helyzetben, mint én."

Jeon Jungkook

"Egy átlagos 18 éves srác vagyok, s pontosan tudom, milyen az élet. Az utca sokkal többet tanított nekem, mint apám, aki, ha úgy tartotta kedve, nevetve agyon vert, miközben én a sarokban gubbasztva tűrtem az ütéseit.
      Kérdem én – ezek után hogy ne tudnék megállni a saját lábamon? Eddig se volt senkim, a helyzet változatlan. Hogy létezett-e Jeon Jungkook valaha is? Mindig is kerestem erre a kérdésre egy kielégítő választ.  14 éves korom óta besurranó tolvaj vagyok, tudod, hogy megy ez. Azt akartam, hogy figyeljenek rám. Ennek köszönhetően jobb vagyok, mint bárki, akit ismersz."